Bömbölő rockzenével füstölték ki Noriegát
2017-10-15
Sting-Törékeny-a dal tragikus háttere
2017-10-17
“Hát nem éppen Dvorak, de egész jó. Kiadjuk, demonstrációs teszt lemezként. Széles frekvenciájú sztereo lemez, alacsony áron!” – mondta a lemezkiadó igazgatója. A ma már örökzöldnek számító dal, illetve az album születésének körülményei mai ésszel viccesnek és abszurdnak tűnnek
Mind a mai napig a szimfonikus rock műfajt meghatározó lemeze az angol Moody Blues 1967-ben megjelent ‘Days Of Future Passed’, ‘Az elmúlt jövő napjai’ című albuma. Ennek utolsó dala, a ‘Nights In White Satin’. Az eredetije és ezernyi feldolgozása mind a mai napig a világ számtalan rádióállomásán az éjszakai órák egyik kedvence.
A ma már örökzöldnek számító dal, illetve az album születésének körülményei – a mai ésszel viccesnek tűnő abszurditásával – jó példaként szolgál arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az előadókat, a zenészeket nem a gyorsan felejthető trendek irányították, hanem az önmegvalósítás, a maguk megmérettetése volt a legfőbb cél.
“A Moody Blues együttesnek egyetlen lemezkiadó sem rendezett “Moody Mánia Hetet”, de megreklámozásunkra sem szántak, mondjuk 2 millió dollárt. A Moody Blues-t valahogy az emberek maguktól fedezték fel”- panaszolta visszaemlékezéseiben Justin Hayward, aki ’66-ben csatlakozott az együtteshez.
Egy 1965-ben megjelent feldolgozás lemezükön kívül, a lemezkiadók nem nagyon tolongtak a Moody Blues körül. Összesen évente négy kislemezre volt szerződésük. A DECCA angliai leányvállalatától, a DERAM-tól kaptak némi pénzt, aminek apropóján egyszer csak azt kérték tőlük, hogy játsszák el Dvorak: Új világ szimfóniájának rock változatát, amit – majd a lemezcég a boltokban – az újdonságnak számító sztereo zenehallgatás demonstrációs, teszt lemezének használ.
A furcsa kérésről Hayward így emlékezik: “Azt mondtuk: rendben van, megcsináljuk, de kérünk öt napot amikor magunk vagyunk a stúdióban és nem jön be egyetlen ember sem a lemezcégtől osztani az észt. Egy ideig lamentáltak, de végül belementek. Lesz ami lesz, ‘felejtsük el Dvorak-ot’ jelszóval bevettük magunkat a stúdióba és szalagra játszottuk a kis rockopera-szerű fellépő anyagunkat. Még a közreműködő stúdiózenészeknek is kitaláltunk egy sosem létező nevet: ők lettek a Londoni Fesztivál Zenekar. Beépítettük a ‘Tuesday Afternoon’-t és a ‘Nights In White Satin’-t. Szóval készre csináltuk a ‘Days Of Future Passed’ nagylemezt. A stúdióban hétfőtől péntekig dolgoztunk, szombaton volt a keverés és még aznap megkapták a DECCA emberei, hogy a hétfői vezetőségi értekezleten ott legyen a hanganyag az asztalon. Hétfőn aztán meghallgatták és azt mondták: Hát nem éppen Dvorak, de egész jó. Kiadjuk, a DERAM-DECCA demonstrációs lemezeként, ami azt jelenti, hogy széles frekvenciájú sztereo lemez, alacsony áron!”
Ezzel megszületett a klasszikus hangokkal ötvözött progresszív rock egyik irányadó albuma, rajta a világ egyik legszebb dalával. Az ‘Éjszakák fehér szaténben’ vagy más fordításban ‘Fehér szatén éjszakák’ a megjelenésekor először csak ’68-ba az Egyesült Államokban került fel a Bilboard slágerlista második helyére, a Cash Box -ban pedig az első helyre. Máshol nem aratott sikert, amelynek az volt az oka, hogy többféle verzió született: a nagylemezen egy vonós átkötővel az elején és a végén, összesen hét percben, illetve egy kislemez változat három percben. A ’67-ben 8 sávos felvevő technikával sietve összehozott lemez, különböző apró hang- és hangzáshibáit később többször is kijavították. Majd a lemezt 1972-ben újra kiadták és mintha újdonság lett volna, olyan gyorsan landolt az angol és Európa slágerlisták élvonalába. Az elmúlt 50 évben több száz feldolgozást ért meg, pánsíptól a szintetizátoros változatig. Talán nem véletlenül!
Nights in white satin, never reaching the end,
Letters I’ve written, never meaning to send.
Beauty I’d always missed with these eyes before.
Just what the truth is, I can’t say anymore.
‘Cos I love you, yes I love you, oh how I love you.
Gazing at people, some hand in hand,
Just what I’m going through they can’t understand.
Some try to tell me, thoughts they cannot defend,
Just what you want to be, you will be in the end.
And I love you, yes I love you,
Oh how I love you, oh how I love you.
Nights in white satin, never reaching the end,
Letters I’ve written, never meaning to send.
Beauty I’ve always missed, with these eyes before.
Just what the truth is, I can’t say anymore.
‘Cos I love you, yes I love you,
Oh how I love you, oh how I love you.
‘Cos I love you, yes I love you,
Oh how I love you, oh how I love you.
Breath deep
The gathering gloom
Watch lights fade
From every room
Bedsitter people
Look back and lament
Another day’s useless
Energy spent
Impassioned lovers
Wrestle as one
Lonely man cries for love
And has none
New mother picks up
And suckles her son
Senior citizens
Wish they were young
Cold hearted orb
That rules the night
Removes the colours
From our sight
Red is gray and
Yellow white
But we decide
Which is right
And
Which is an Illusion
Kapcsolódó cikkünk:
