Meddig bírják a CD lemezek?

A CD-k elterjedésekor a kilencvenes években, a zenei lemezek milliárdjain túl, múzeumok, levéltárak és különböző intézmények kezdték erre a megbízhatónak hitt háttértárolóra archiválni anyagaikat. Az Egyesült Államok 1990-ben a teljes ingatlan-nyilvántartását is CD-re digitalizálta. Ekkor úgy hitték, így akár évszázadokig biztonságban tudhatják az adataikat. A Kongresszusi Könyvtárban folytatott kutatások viszont nem erről árulkodnak, egyre nagyobb az aggodalom, hogy a lemezek tönkremennek, az adatok pedig elvesznek.

Jesse Mysterius, a játékgyűjtő, akit a gamerközösségben “slackur”-ként is ismernek, egy nap saját rémálmára ébredt. Amikor először hallott a lemezrohadásról, sietve átnézte több száz darabos SEGA-játékgyűjteményét, hogy aztán több tucatnyin is felfedezze az első rémisztő jelet, egy gombostűfejnyi átlátszó lyukat az optikai lemez fényvisszaverő felületén.

“Egy csomó drága játékom gyári állapotban volt, leszámítva, hogy ha fény felé tartottam a lemezeket, egy vagy több apró pötty bizonyította, hogy a játék sérült. Némelyiket hosszú évek után újra kipróbáltam. Lefagytak, néha el se indultak. Voltak köztük lezárt, bontatlan csomagolású játékok is” – írta 2010-es blogbejegyzésében, amit afféle közhasznú tájékoztatásnak szánt.

A 80-as években, a technológia hajnalán a kompakt diszkeket gyakorlatilag elpusztíthatatlannak tartották. “Elképzelhetőnek tartom, hogy ha késsel karcolgatod a felszínét, azzal nem teszel jót. Akár el is pusztíthatod, ha elnyomsz rajta egy szivart. De ha lekvárt borítasz rá, nem lesz semmi baja” – reagálta például az EMI egyik szóvivője az első brit CD-gyártó, a Nimbus lemezkiadó saját kutatásaira. A Nimbus vizsgálatai során arra jutott, hogy a lemezek többsége nyolc-tíz éven belül magától megsemmisül.

A Nimbus már ebben a kutatásban leírta a jelenség két legszembetűnőbb tünetét, a lemez felületének elfelhősödését vagy szilánkosodását. És az okot is megtalálták a fényvisszaverő optikai réteg lebomlásában. Ezt a réteget ugyanis gyakran lebomló festékanyagból készítették. A fényvisszaverő felület tulajdonságainak megváltozása pedig lehetetlenné teszi a CD használatát. A lejátszó nem tudja leolvasni a lemezen tárolt adatokat, mert a lézerfény nem verődik vissza az olvasóra.

Ez a probléma különösen gyakori az írható CD-knél, mert ezekben szerves festékanyagokat használnak. A DVD-R lemezek ezen belül is különösen sérülékenyek, mert ezeknek nagyon fényérzékeny az adattároló felületük. Az ilyen lemezek élettartamát nagyban meghatározza, hogy hogyan rögzítették tartalmukat. A gyengébb minőségű felvételek gyorsabban semmisülnek meg.

A DVD-k fényvisszaverő felülete amúgy tartósabb, ezekkel más probléma adódhat. Ezekben a fényvisszaverő rétegeket polikarbonát lemezre nyomtatják. De a fényvisszaverő felület és a polikarbonát váz közti kémiai kölcsönhatás miatt a rétegek szétválhatnak.

A lemezrohadás komoly probléma. Nem becsülném le azokét sem, akik mondjuk fényképeiket archiválták CD-ken, pláne azokét, akik drága pénzen vásárolták össze lemez vagy filmgyűjteményüket, zenéiket de egyéni veszteségeken túl ez a közvagyont is érinti. Az elmúlt évtizedekben közgyűjtemények százai archiválták CD-ken, vagy egyenesen konvertálták CD-kre gyűjteményüket.