Tanita Tikaram a mandulaszemű popköltőnő

(Képzeletben 1988-ban vagyunk)

Úgy áll ott, mint egy félénk iskoláslány. Nézése koncentrált, fél a publikummal való kon­frontációtól. Törékenynek tűnik finom kis alakja. A 19 éves Tanita meglepően komoly és felnőttes. Megjelenése egzotikus: sötét arcszín, barna, mandulaformájú szemek – ázsiai vér folyik az ereiben. Mikor Tanita szokatlanul mély hangon az „Over you all”-t elkezdi énekelni, szikrák pattannak. A Liverpool Empire-ben a közönség érzi az énekesnő ki­sugárzását. Ez az a hang, ezek azok a dalok, ame­lyek elbűvölik az embert. Dalok, amelyek balzsam­ként hatnak a CD-generáció lelkére. Tanita Tika­ram a popsztár új típusát testesíti meg, Csillogó ru­házat nélkül, rockmennydörgés helyett lírai szöve­gű, érzelmes, melankolikus dalokat ad elő. „Anci­ent Heart”, e debütáló LP minden reklám és tv-fel­lépés nélkül a lista élére került.

Ha Tanita lép a színpadra, lényegtelen a színpadi show. Ami szá­mít, az Tanita markáns egyénisége. Megmutatja a lelkét, az érzéseit a közönségnek, nyíltan, bizonyta­lanul, csodálkozva. A dalai olyan érzéseket tárnak fel, mint a magány, a vágyakozás, a félelmek és a kételyek.

Tanita szomorú hangja a teremben, énekli a „Sighing Innocents”-et:

„Mutasd meg nekem az utat, amelyet be kell járnom,

mit tudsz te az én szomorú tekintetemről,

ha az embernek egyszer meg kell halnia,

senki nem fogja hiányolni

legfel­jebb egy koszorút tesznek le a sírodra.”

A „World Outside Your Win­dow” című dala egy sikoly a szabadság után.

„Mondd csak, ismered-e a megváltás érzé­sét, a megváltás érzése nekem nem elég,fogoly vagyok egy harangtoronyban.”

Amikor az utolsó hangok is elhalnak, percekig ab­szolút csönd uralkodik a teremben, Azután kitör a tapsvihar. Tanita udvariasan és szerényen meghaj­ol, elsimítja az arcából hosszú haját, és megkapasz­kodik a gitárjában.

A műsor egyik csúcspontja a „Twist in my Sobriety”.

„Az isten gyermekeinek cipő kell, amiben utazhatnak / vidd innen a gondjaidat / reg­gelenként, amikor megdörzsölöm a szemeimet / kitö­rölöm belőlük az eddig megtett mérföldeket / nézd, az én szemeim mindent összegyűjtenek” – énekli Tanita. Ez az életrajzi ihletésű dal Tanita addigi, p­ihenők nélküli életére utal.

Leonard Cohen a példaképe. A koncert végén  Tanita újra a színpadra jön, egyedül, csak a gi­tárja van nála, és egy Cohen-számot énekel: „Ain’t no Cure for Love”. Tanita nem táncol, csak lágyan ringatózik a dalok ritmusára. A lelkes taps a szám végén ki­csal egy félénk mosolyt az érzelmes énekesnőből. Szégyenlősen búcsút int a publikumnak és azután a magányos popköltőnő elhagyja a színpadot.

Ezzel a visszaemlékezéssel képzeletben ismét 1988-ban jártunk. Koncertjeinek hangulata, és az elsőket követő néhány későbbi dalának finom üzenete máig emléke több generációnak.

Tanita Tikaram Münsterben jött a világ­ra, szülei a Fidzsi- szigetekről származnak. Néhány évig Angliában élt, majd újra az – akkori – NSZK-ban. Az apja az angol hadseregben dolgozott, Tani­ta szüleivel körbeutazta a világot: Hongkong, Ma­layzia, Fidzsi-szigetek. Csak két éve él újra Basings­toke-ban, Angliában, hogy ezt a nyugtalan életet feldolgozhassa.

Tanita költeményeket és dalokat írt, később gitározni tanult. „Kezdetben buta popdalo­kat írtam” –  meséli. „Csak amikor Tom Waits, Jo­ni Mitchell és Leonard Cohen zenéjét hallottam, akkor kezdtem a saját stílusomat kialakítani.”

A most 53 éves Tanita Tikaram Twist In my Sobriety című dalához díjnyertes fekete-fehér videóklip készült, melyet Bolívia vidéki részein forgattak.

Az album is nagy siker volt, négymillió példány fogyott el belőle; az 1980-as évek végi női énekeshullám egyik alaplemeze Suzanne Vega és Tracy Chapman albumai mellett.

1988-tól 2016-ig összesen – a válogatás lemezzel együtt 10 nagylemeze jelent meg, de az 1988-as első sikerét nem tudta egyik sem megismételni.